Nem csak férfibetegség: munkamánia

Kényszer, elhivatottság vagy betegség?

Természetesen nem sajátíthatják ki a férfiak teljesen ezeket a szélsőséges attitűdöket, hiszen ismerünk nőket, akik akár a családi életet vagy gyerekvállalást is beáldozták a munka és a karrier oltárán. Alapvetően a férfias viselkedésmódhoz csoportosított értékeket látjuk benne, amelyeket a nők is képesek – ki jobban, ki kevésbé – magukévá tenni.

A teljesítménykényszer, a maximalizmus, a parttalan fejlődni akarás, a vezetői készségek, a lojalitás és/vagy csapatmunka felé való elhivatottság stb. azonban csak a felszínét képezik a munkamánia kialakulásának. Ennek a mániának többféle megnyilvánulása lehet, és a felületes szemlélő nem is gondolná, hogy a legtöbb esetben nem is maga a munka vagy az elhivatottság fontos ebben a kényszerbetegségben.

Hogy szűkülhet le egy normális ember gondolkodása csak a munkára?

A betegség megértéséhez a legfontosabb szempont, hogy átlássuk, a munkamánia kényszerbetegség. A kényszerbetegségek valamitől való félelmen alapulnak, aminek sokszor nincs köze a kényszeresség valódi tárgyához. A munkamánia gyakran úgy kezdődik, hogy félünk az autokrata főnökünktől, a cég nemzetközi tulajdonosának extrém elvárásaitól, vagy túlságosan hiszünk saját szerény képességeinkben, és már kész is a végletekig fokozott teljesítménykényszer ideológiai alapja.

Saját fontosságom tudatában

A munkalkoholizmus (workoholism) néven is emlegetett jelenség másik kialakulási pontja, amikor egy vezető pozícióba kerülő személy, mondjuk a cég növekedtével képtelen delegálni a feladatokat, mert nem bízik meg a beosztottjaiban, nem szakít a munka átszervezésére vagy a munkatársak betanítására időt, és így messze a kapacitásait meghaladó munkamennyiséget görget maga előtt.

Sajnos a munkába való temetkezés hosszabb távon az emberi kapcsolatok területén és testi szinten is megbosszulja magát. A munkamánia rabjává váló ember családi és baráti viszonyai elsorvadnak, egyre inkább magára marad és végül elmagányosodik. A mozgásszegény életmód, az elfoglaltságok és gondolatok egyoldalúsága testileg és az idegrendszer szintjén is kikezdi az embert.